Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

 

A magyar pörköltet evett, amikor az európai még köleskását

Kiszely István jeles magyarságkutató a nagy közönségsikernek örvendő előadás szerkesztett, rövidített változatát olvashatják.

Ki kell ábrándítanom önöket, mert én nem vagyok történész. Biológus, orvosember vagyok. Soha nem akartam a magyar őstörténettel foglalkozni. Nagy alapkutatásom az volt, hogy a múltat hozzuk össze a jelennel. A csontkémia, a csontpatológia alapján a csontból meg kellett állapítani, hogy hány éves, milyen betegsége volt, milyen vércsoportba tartozott. Később a nagy mitokondriális DNS kutatást végeztük egy jelentős nemzetközi kutatócsoporttal. Amíg az egyetemen voltam, a természettudományi karon, untam magam és fölvettem a kínai szakot. Bejártam a kínai követségre: pechemre akkor éppen rossz elvtársaknak minősültek a kínaiak. Mindig azt tettem, amit nem illett tenni, mert tudtam, hogy az lesz később a jó. Amikor a kínai követségről kiléptem, megpofoztak, megrugdaltak: a végén már pizsamát, fogkefét vittem magammal, így két napig kipihentem magam. Amikor Kína nyitott a világ felé, 1967-ben kaptam egy kínai útlevelet. Eljuthattam oda, ahova európai ember mai napig sem juthat el. Azt a feltárást folytattam, amit Stein Aurélnak, 1915-ben kényszerűségből abba kellett hagynia. Azkanában találtam 1200 olyan embert, amilyenek mi vagyunk, magyarok. Ha egy biológustól azt kérdezik, hogy hol keresi a magyarság eredetét, őseit, akkor válasza egyértelmű: ott, ahol olyan emberek éltek és ma is olyanok élnek, mint mi.

Ott kell keresni a magyarokat, ahonnan származnak

A Miskolci Egyetemen történt díszdoktorrá avatásom laudációjában az állt, hogy a magyarság eredetét ott keresem, ahonnan a magyarság származik. Ne nevessenek! A magyarságeredetről szóló történelmünk politika volt! Monarchikus politika. A mai napig a magyarságnak a Monarchia politikáját és a Monarchia történelmét tanítják. Kossuthot, Széchenyit, Petőfit, Shakespearet szoktam idézni.

Most mégis egy nyurga kortársunkat idézem: "hazudtunk éjjel, hazudtunk reggel és hazudtunk este". Ennek az embernek teljesen igaza van.

Hazudtak reggel, éjjel és este. A nappalt kifelejtette. Ez a hazugság határozza meg a monarchiabeli magyar történelmet is.

Kérdezgették fiatalok, hogy mit szólok Szántai Lajoshoz, mit szólok egyik-másik előadóhoz? Kérem, mindenkit szeretek, mert mindenki ugyanazt mondja, csak más-más oldalról.

Mi ma azért vagyunk itt, hogy a haza ügyeit megbeszéljük. Széchenyi azért hozta létre a Nemzeti Kaszinót, az országos kaszinót, a Nemzeti Társas Kört és a Kaposvári Kaszinót, hogy legyen egy hely, ahol a haza ügyeit megbeszélik. Azt hiszem, hogy ma Kolozsváron az Erdélyi Napló olyan hely, ahol a haza ügyeit beszélik meg. Ezért is örültem a meghívásnak, hogy a magyarság eredetéről kolozsvári közönség előtt beszéljek.

Egész őstörténetünket 1821-ben találták ki. Kutatásaim során megtaláltam a bécsi kancelláriának azt a leiratát, amelyben fölkérik az osztrák történészeket, hogy a rebellis magyaroknak egy olyan őstörténetet írjanak, amelyre nem büszkék. És akkor kitalálták azt a bohócságot (ma már annak vesszük, ma már elmúlt az ideje), hogy őseink valahol az Ob folyó alsó folyása mentén, az Uráltól keletre együtt éltek a finnekkel. Hál` Istennek a finnek 2003-ban átírták tankönyveiket. Az új finn történelemtankönyvek így kezdődnek: "eddig az volt a nézet, hogy a magyarokkal rokonok vagyunk. Mára kiderült: barátság van, de genetika nincs." Ennyi. Őszinték. Akkor került sor a nagy genetikai vizsgálat végére.

A Monarchia elmélete szerint őseink átkelnek az Ural-hegységen, majd ott éltek gyűjtögető, halászó életmódot. Hogy mennyi ideig, azt nem tudják. Onnan valamilyen oknál fogva őseink lemennek Levedi törzsterületére, ahol több száz évet kell tartózkodnunk. Nekünk mindent az oroszoktól, a szlávoktól kellett megtanulnunk: a mezőgazdaságot, az állattartást, a szőlőművelést. A hithű monarchikusok négy, öt, hatszáz éves ott-tartózkodást írnak. Akkor megjelennek délről a csúnya arabok, ugye, mert nekünk hátba támadt népnek kellett lenni! (Hál` Istennek az arabok erről semmit nem tudnak. Tizennégy évet tanítottam Kairóban, meg az arab világban.) Onnan bekényszerülnek a Kárpát-medence előterébe. Az osztrák történészek nem tudták, hogy mennyi ideig voltak ott a magyarok. Mi pontosan tudjuk: negyvenöt évig. Jöttek a csúnya besenyők, és hátba támadták a magyarok őseit, akik asszonyainkat, barmainkat hátrahagyva betódultak a Kárpát-medencébe, mert más választásuk nem volt.

Európában egyedüli népként sokasodtunk harmincszorosára

Kérem, ha a pudingnak a próbája az, hogy megeszik, a magyar őstörténetnek a próbája az, hogy ezerszáz év után harmincszorosára megsokasodva tudtunk megmaradni. Meg tudtuk tartani nyelvünket, meg tudtuk tartani élettani tulajdonságainkat, szellemi-, tárgyi kultúránkat, táncvilágunkat, mesevilágunkat, népművészetünket, hitvilágunkat.

A honfoglalás idején a mai Franciaország területén hét millió ember élt, és ma Franciaországban csak ötvennyolc millióan vannak. Kilencszeresére sem tudtak sokasodni.

Mi egy idegen világba érkeztünk. Egy más világból jövet meg tudtunk harmincszorosára sokasodni. Ezt a csodát egyetlen európai nép nem tudta megtenni. Gondolják végig!

Mi, amikor beérkeztünk Európába, idegenek voltunk és – fogadjuk már el – most is idegenek vagyunk. Minden európai nép indoeurópai: a skandináv, a francia, az angol, az ibériai, az itáliai, a görög, a szláv mind indoeurópai. Mi egy másik világból jöttünk, és ennek a kultúrának minden részét meg tudtuk tartani. Nemrég egy etruszk temetőt dolgoztunk fel Olaszországban, utána az olasz kollégáimmal elmentünk egy pizzériába. Megkérdezi tőlem az olasz kollégám, hogy tudom-e, mi a különbség, az olaszok és a magyarok között? Valami közhelyet mondtam. Azt mondta: "amit ön itt lát, az semmi nem olasz. Mi átvettünk mindent. Átvettük a föníciaiaktól, a görögöktől, az illíréktől, venétektől. Itt semmi nem itáliai. Itt ülünk az asztalnál. Ott a Milánói dóm. A gótikát Franciaországból vettük át. Az asztalon itt a terítő. Az első szövést a kínaiak végezték el. Itt van a paszta, a tészta, ami Itáliának a jellegzetessége. Az első tésztát Telekurgesztánban négyezer éve találták fel. Ott, ahol Önök éltek. És mi van a Pizzában? Van tészta. Mi lepényt ettünk. Önök behozták a kovászt. Van rajta paradicsom. Közép-Amerikából vettük át. Van rajt formaggio, sajt. A szarvasmarhát, a juhot és a kecskét ott háziasították, ahonnan önök származnak. De mi mindent átvettünk, magunkévá tettük és kifejlesztettük. Önök egy sokkal magasabb kultúrából érkeztek, mint amilyen Európa kultúrája, és a történelem folyamán csak vesztettek, csak koptak, csak adtak. Kérem, önök többet adtak a világnak és Európának, mint amennyit kaptak belőle, vagy tőlük." Olasz kollegám szavaira elgondolkoztam. Jézus Mária! Hát ez az olasz ismeri a magyar őstörténetet. Ismeri azt a csodát, amit mi véghezvittünk?

A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk

Nagyon szeretem, hogy itt vagyunk a református kollégium épületében. Nagyon szeretem a református kollégiumok könyvtárát. Török időkben a török például nem jutott fel Észak-Magyarországra. A német választófejedelmek azt mondták, amennyiben a katolikus monarchia hozzányúl az új valláshoz, akkor vége a monarchiának. Osztrák volt három és félmillió, a németek pedig tizenöt-tizennyolcmilliónyian. A sárospataki könyvtárban ugyanúgy megmaradt minden. Négyszázhatvan éves tankönyveket olvasok. Hál` Istennek nem katalogizálták. Nagyon vigyáznak rá, hogy ne katalogizálják, mert akkor a Széchenyi Könyvtár kiemeli, elviszi és csak kutatási engedéllyel kérhető ki. Elolvasom a négyszázhatvan éves tankönyveket és a következő áll benne: a magyarság három hullámban jött be a Kárpát-medencébe. 361-ben, mint hunok, 568-ban, mint avarok és 895. május 10-én, mint Árpád népe. Akikhez 1235-ben hozzáköltöznek a jászok, 1243-ban és `46-ban a kis és nagykunok. A magyarságot a hunoktól a kunokig számítjuk. Ebből ki szokták emelni Árpád népének a vonulását és a vonulási területét. Ez a magyar őstörténet. A hunoktól a kunokig ez a népesség belső Ázsiából hozta magával kultúráját, nyelvét. Bejött.

Ezzel szemben mit tart Európa és mit tanítanak nekünk a Monarchia gondolatában? Attila pusztítva száguldott Európa, Ázsia és Afrika között és embervért ivott gyermekkorában és kutya szülei voltak meg szarvai. Mi a valóság? A hunokat 361-ben a római császár hívja be a Kárpát-medencébe, Meotisz vidékéről, hogy kordában tartsák a Duna-Tisza közén lévő szarmatákat és a Tiszántúlon lévő gepidákat. Attila 395-ben Tápiószentmártonban született. Meghalt 453-ban. A maradék hun elmegy Csiglemezőre, a Mezőségre és benépesíti Erdélyt. Ők a székelyek. Ezt jól tudjuk.

A magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorhoz

Kétféle történelem van. Az egyik történelmet a történész írja. De hát a történész nem miniszterelnök, nem agysebész: a történésznek mindig szüksége van a vajas-kenyerére egy kis szalámira, netán kaviárra. A történész mindig kiszolgálja az adott hatalmat. A másik oldalon van a nép, mi, akik az igaz történelmet írjuk, mert egymásnak adjuk át az ismereteket, a kódolt ismereteket a vasárnapi ebédeknél, a kukoricafosztásnál, a beszélgetéseknél.

Mit tartottak a székelyek magukról? Csaba királyfi népe! Most végeztük el a nagy mitokondriális DNS vizsgálatot egymillió négyszázezer emberen. Kiderült: a székelyek Attila hunjainak az utódai. Rajta van a világhálón, el lehet olvasni!. Csak amíg a finnek átírták a tankönyveiket, nekünk a Science és a Nature, azaz a világ legjelentősebb tudományos folyóiratait leszedték a könyvtárpolcokról, nehogy megtudjunk belőle egyet s mást. Nem én tettem a világhálóra a mitokondriális eredményeket, hogy a magyarságnak genetikailag semmi köze a finnugorokhoz, hogy genetikailag legközelebbi rokonaink a belső-ázsiai török népek. Nem én tettem a világhálóra, mert ha én teszem, akkor azt mondják, hogy Kiszelyi István soviniszta, nacionalista, újabban meg azt mondják, hogy fasiszta vagy antiszemita vagyok. Ez a szlogen, ha az ember magyar akar lenni saját hazájában. Ne beszéljünk mellé! Valahova tartozni kell! Mi ide tartozunk, ezt vállaltuk és vállaljuk.

Széchenyi írta a naplójában: "minden mag, amit elvetek, ki fog kelni. De úgy kell tennem, mintha idegen kertész művelné azt, mert engem nem szeretnek az emberek". Ezt a részt soha le nem fordították a naplójából. Széchenyi németül írta a naplóját. Történészválogatások jelennek meg: hogy jön ahhoz a történész, hogy az én történelmemből, az egyik legnagyobb magyar ember írásából ő válogasson?! Bocsánat, nem vagyok én amnéziás! El tudom olvasni és meg tudom érteni. A genetikai eredményeket az utrechti, a varsói rektor és a német akadémia elnöke tette a világhálóra tudatosan. Őrájuk nem lehet ráfogni, hogy fasiszták és antiszemiták.

Attila, az első évezred legnagyobb embere

Csodálatos imakönyvet nyomtatott a katolikus egyház a katonai tisztképzősök számára. Nem kenetteljes imakönyvet. Pont olyant, hogy befér a mellény bal zsebébe. Széchenyinek az imája van benne, az aradi 13-nak a kivégzés előtti imája és Rákóczi Ferencnek az imája. Az utolsó oldalon egy mondat szerepel vastag betűvel arról, hogy végszükség esetén, mielőtt meghal, mit imádkozzon a kiskatona. Egy ismerős katonatiszt, amikor hazajött, azzal fogadott: most volt kinn New York-ban és hozott egy könyvet. A könyv címe: Attila, hun király uralkodásának a titka. Odaát kötelező tankönyv a katonatiszteknek és a közgazdasági hallgatóknak. Sikerkönyv, hárommillió példányban kelt el. Előszavában a mostani elnök Bush, Bill Clinton, a Chrysler gyár, a Ford gyár igazgatói, a szenátorok beírták, hogy ennek a szellemében uralkodtam, vezettem, ahogyan Attila hun király uralkodott. Megjelent a U.S. News-nak egy különszáma a világ tíz legnagyobb uralkodójáról: az időszámítás utáni századokból csak Nagy Károly és Attila szerepel. Nálunk azt tanítják, hogy Attila csatát vesztett. Soha nem vesztett csatát Catalaunumnál! Azt mondta Aëtiusnak, a lovastiszt barátjának (mert Attila Aquileiában és Rómában nevelkedett), hogy: "te is vesztenél tizenkétezer embert, én is vesztenék. Nem ütközzünk meg!" És nem azért nem támadta és nem égette fel Rómát, mert félt a pestistől, hanem mert "te jöttél ki, Róma püspöke, aki apám lehetnél, és te kértél engem." Az első évezred legnagyobb embere volt.

Most építjük vissza Tápiószentmártonban a palotáját. Priscos Rhetor pontosan leírja. Amúgy megdöbbentő a kerítése, a székely kapu, a nagykapu, a kiskapu, a galambdúc, minden. Most ötmilliárdba kerül, meg van a pénzünk: magyar beruházó, ha értelmét látja, akkor ad pénzt. Kocsi Jánossal, a tápiószentmártoni Kincsem Park tulajdonosával közösen építjük. Idén kezdjük, jövőre kész.

Háromezer éves magyar szakácskönyv

A kásaevő európaiaknak megmutatjuk a kultúránkat!

Azért mondom kásaevő európaiaknak, mert a következő könyvem az Eleink lakomája címmel jelenik, meg. Sikerült fondorlatos módon megszerezni Belső-Ázsiából száz, háromezer éves hun receptet. A világ első szakácskönyvét. Az újgúrok mentették meg hun írással. Akkor, amikor Európa még köleskását evett, mi már tíz fűszerrel készítettük a kenget, a pörköltet és a takenget, a gulyást, valamint a csörögét és az öhömöt. Először angolul adjuk ki, hogy a kásaevők megismerjék a kultúránkat. Utána magyarul.

Kérem, a magyar ember nem ért a propagandához. A magyar ember túl szerény, befelé él, nagyon örül, de nem ért ahhoz, hogyan kell magát tálalnia. Meg kellene tanulnunk, de nem tudjuk. Nincs belénk kódólva a seft, az üzlet, a dizájn, a biznisz. Ezek nincsenek belénk kódolva :)

A következők az avarok, 568-ban jönnek be. Ugyanabból a törzsszövetségből szakadnak ki, amelyből az őseink. Ugyanolyan kinézésűek, mint mi vagyunk, ugyanaz a motívumviláguk, ugyanaz az írásuk. Ugye az írással, a rovásírással nem volt szabad foglalkozni. Az székelyderzsi, meg a többi csodálatos ősi írásunkat levakarták. Nem volt szabad a tizenkilencedik században propagálni! Elolvastuk a szarvasi tűtartót. Először odaadtuk a Magyar Tudományos Akadémiának, annak az akadémiának, amelyben a magyar betűszót már csak idézőjelbe teszem. A tudományost is idézőjelbe teszem… Ilyen-olyan akadémia, de se magyar, se tudományos. Én huszonhét évet szolgáltam a "Magyar" "Tudományos" Akadémiát és 2000-ben otthagytam. Azt mondtam: nem óhajtok egy olyan testületben lenni, amely hazudik, reggel, éjjel, este. Nem óhajtok őstörténetben irányelveket és a Petőfi-ügyben hazugságokat mondani. Én olyat akarok tanítani, ami igaz.

Az avarok után, ugyanabból a második türk törzsszövetségből bejön Árpád népe. Kiszakadunk a második türk törzsszövetségből a negyedik század legelején. Onnan bemegyünk Közép-Ázsiába, arra a területre, amelynek a nevét sem volt szabad kiejteni: Turán. Aki a turáni magyarságról beszélt, az már megint mindenféle -ista volt. Ugyanis Turánban a szobdok, a bahtriaiak, a horejzmiek, délről a perzsák lejegyezték a kultúránkat, leírták az öntözéses gazdálkodásunkat, leírták a kereskedelmünket, leírták a hangszereinket. Ezzel szemben a Monarchia történészeinek felfogásában nekünk űzött, hajtott, gyűjtögető, halászó népnek kellett lenni!

Nekünk gyűjtögető, halászgató népnek kellett lennünk

Tolsztov szovjet akadémikus írt egy könyvet 1973-ban Az ősi Chorezm címmel. Leírta a magyarok öntözéses gazdálkodását. Megjelent magyarul, de hamar betiltották, bezúzták, indexre tették (az én példányomat persze nem). Leírta, amit nem volt szabad, mert nekünk gyűjtögető, halászó népnek kellett lennünk.

Gondolják el történészeink magas agyi fejlettségét: mondjuk bejön félmillió ember a Kárpát-medencébe és akkor az asszonyok kimennek az erdőbe csiperkegombát gyűjtögetni és ebből etetnek félmillió embert. Nem tudom, hogyan képzelik.

De folytassuk. Turán területéről, mivel ott voltak a szobdok, bahtriaiak, a nagy birodalmak, a Horejzmi Birodalom, átmegyünk a Kaukázus középső keleti részébe, Európa látókörébe kerülünk. Ott van Örményország, nyugatra Grúzia, délre az azeriek. Világosító Gergely, a nagy örmény szerző leírja a kultúránkat, a kereskedelmünket, a ruházatunkat. Egyetlenegy akadémikus kutatónk nem volt még Örményorszégban! Nem volt még a jereváni könyvtárban!

Nekem őrült barátaim vannak csak –, mert őrült emberrel érdemes barátkozni. Az egyik ilyen Ucsek Árpád. Ucsek Árpád a sztálini időkben pravoszláv térítőként, mint szerb pap térített Örményországban és most Magyarországra jött. Ő örmény ember. Elküldtem Jerevánba, hogy jegyzetelje ki, mi az, amit az örmény írók írtak rólunk. (Örményország négyezer éves királyság. Ugyanúgy Grúzia is, hihetetlen magas kultúrával rendelkező két ország. Itt van az ellentét: ugye, az újgazdag oroszok, és az ősi örmények, grúzok között.) Három oldal könyvtár-jegyzetet írt ki abból, amit az örmény szerzők a magyarokról és a hunokról írnak. Soha egy mondatot le nem fordítottak ebből!

1860-ban Iszpahánban (ez Perzsia délnyugati része, ma Iránnak hívják) előkerült egy érdekes lelet. Talán emlékeznek erre a helyre: Iszpahánban dúsítanak most az irániak uránt. Ha lenne egy értelmes vezetőnk, mi is dúsíthatnánk. Európa leggazdagabb uránbányája Pécs mellett van. Mennyire megijednének a környező országok attól, hogy Magyarország dúsít. Errefel bezárták az uránbányánkat. Nos: találtak Iszpahánban egy ötödik századi hun-örmény szótárt és nyelvkönyvet. Ennek van egy hatodik századi másolata, a szerzetesek lemásolták Jerevánban és van egy kilencedik századi török fordítása.

Egy másik barátom, Detre Csaba húsz évig dolgozott Iránban, Perzsiában. Csaba nem a piacra járt, és nem a nőket hajtotta, hanem beült a pravoszláv könyvtárba és kiírta a hun-örmény szótárt. Benne van a teljes magyar nyelvtan, és benne van a teljes magyar szókincs, a 2500 alapvető szavunk. Ugye, 163 finnugor szavunk van és 2700 török szavunk. Ebből két évvel ezlőtt Csomakőrösön megjelentettek néhány oldalt az őstörténeti napok keretében.

Na, ott vagyunk a Kaukázus közepében, bekerülünk Európa látókörébe, mert Arménia és Grúzia már nagy európai királyság. De mivel nem tudunk a három nagy, örmény, grúz és azeri birodalom miatt tovább sokasodni, fölmegyünk Magna Hungaria területére. Ahonnan a monarchikus őstörténet indítja az őstörténetet. Ötven évet tartózkodunk ezen a területen. Ekkor vettük át ezt a százhatvanhárom finnugor szót.

Hát ötven év alatt mi is átvettünk százhatvanhárom szót az angolból: flopy, meg disc, meg winchester…..

 

Kiáltvány

 

A XXI. század vállalkozóihoz! I. Rész A "SZABADSÁG" rabszolgái A bilincseit csak az veheti le, aki egyáltalán észreveszi őket! Mindazokhoz akik még hisznek egy élhetőbb életben! Kiáltvány a 21. század vállalkozóihoz! Mindazokhoz, akik még hisznek egy élhetőbb életben!

 

III./I. Rész A "SZABADSÁG" rabszolgái A bilincseit csak az vetheti le,aki egyáltalán észreveszi őket! Aki azért él arccal a sárban, mert egy csizma tapos a nyakán, legalább tudja, hogy kivel kell harcolnia! A mi nyakunkon nem tapos csizma, az arcunk mégis a sárban, és nem tudjuk, hogy kivel kellene harcolnunk!

A 21. század emberének több és nagyobb lehetősége van, mint bárkinek a történelem folyamán. Bármelyikünk nagyobb kényelemben és biztonságban él, mint az elmúlt korok legsikeresebb emberei. Olyan infrastruktúra és eszközök állnak rendelkezésünkre, amelyek nemhogy néhány évszázada, hanem néhány évtizede is álomnak minősültek volna. Az a hely és idő, ahova születtünk, a történelem azon ritka pillanatainak és helyeinek egyike, amely szabadsággal és lehetőségekkel ajándékozta meg az embert. Az olyan korok, mint a miénk, ritkák, és legtöbbször rövid pillanatai az emberiség krónikájának. Az előttünk élt nemzedékek sokszor zsarnokság és elnyomás alatt éltek, ahol az a szabadság, amely most a miénk, elérhetetlennek számított volna...

És ha a szabadság ritka madara fészket is rakott az életükben, az igazi lehetőségek" amelyek nélkül a szabadság sokkal inkább csak illúzió " távol maradtak.A mi korunk egyike azoknak, amely mindkettővel egyszerre ajándékozta meg a lakóit: szabadsággal, és a történelem talán legnagyobb lehetőségével. Vajon látjuk-e mindezt? Vajon tényleg értjük-e, és ha igen, vajon kezdünk-e valamit ezzel a kiváltsággal? A világtörténelem legnagyobb,bárki által kihasználható lehetősége! Változás szorítja a világunkat! Az enyémet, az Önét, mindannyiunkét! Több minden és radikálisabban változik, mint hinné! Ez a változás a lehetőségek legjobb táptalaja. Ez az a környezet, ahol a nehéz könnyűvé és a lehetetlen lehetségessé válhat.Ez az a kor, amelyben jó néhány irányelvet újra kell gondolnunk. Olyan uralkodóüzleti hiedelmeket, amelyeket nemrég még változhatatlannak hittünk,most meg kell kérdőjeleznünk. Paradigmák omlanak össze, és újak keletkeznek, persze, ha a változás hullámai között egyáltalán lesz idejük megszilárdulni.

Az előrejelzések szerint az elkövetkező 3-4 évben, 2012-ig, az Internethasználók száma 1 milliárdról 3 milliárdra fog nőni, s ez a létszámemelkedés többszörös forgalom- és lehetőségnövekedést isjelent! Az Internet világunkat átformáló ereje most még csak egy csendes, baljós morgás a föld mélyén. A kutatók nagy változásra, robbanásra figyelmeztetnek, de hát ki veszi őket komolyan?! Sokszor hallottuk már, hogy kitörés lesz, hogy a gazdaság alvó tűzhányója újra tombolni fog... De valójában még semmit sem láttunk abból, ami jön. Önnek értenie kell, hogy egy-egy technikai újítás nem a létével, hanem az általános elterjedésével változtatja meg a világot, és ezzel az életünket, a lehetőségeinket. Csakúgy, mint ahogy a telefon sem Bell korában forgatta fel az emberek életét, hanem évtizedekkel később, amikor elterjedt, sőt, igazából napjainkban, amikor majdhogynem MINDENKINEK, kicsinek és nagynak is, mobiltelefon lapul a zsebében. Az Internet egy alig néhány éves múlttal rendelkező jelenség, de már mamegváltoztatta az életünket! A mód, ahogyan egy céget működtetni lehet és kell, az Internet miatt megváltozott, de ... még mindig csak úttörők vagyunk.Az igazán nagy, a forradalmi változás még hátravan!A világ nagyvállalatainak már most olyan alapvető változásokra kell felkészülniük, mint amilyen a vásárló "hatalmának" rendkívüli növekedése, és a konkurenciaharc globálissá alakulása.

Egy háziasszony bármilyen helybeli üzlet ajánlatát néhány kattintással megversenyeztetheti egy amerikai, német és holland ajánlattal anélkül, hogy fel kellene állnia az asztaltól. Soha nem volt még annyira igaz, hogy a vevő a király, mint most! A"hosszú farok", a kis, rendkívül gyorsan mozgó, de egész országokat,nyelvterületeket, világot elérő vállalkozások masszív területet hódítanak,és átrajzolják az üzlet sikerképletét.

Egy vállalkozás ma NEM úgy lesz sikeres, mint 20 évvel ezelőtt.A mód, ahogy egy vállalkozást felépítünk, működtetünk, fejlesztünk és optimalizálunk, gyökeresen megváltozott,pontosabban meg kellett, hogy változzon, annak érdekében,hogy lépést tudjunk tartani a korral. Az Internet NEM CSAK egy technikai eszköz, hanem a kommunikáció és akapcsolat forradalma. Ha másként nem is, de gazdaságilag MINDENT meg fog változtatni! Érti ezt? Nem, nem érti. Én sem értem, de látom, hogy jön... Az Internethasználók számát tekintve tehát 2 milliárd fős növekedésre számíthatunk, és ezzel 3 milliárd felhasználót fogunk számlálni.Ez az emberiségnek közel a FELE!!! Tudja, mit jelent ez? Nem, nem tudja. Szerintem Istent kivéve SENKI sem tudja pontosan, de az előrejelzések szerint az elkövetkező négy évben 3 trillió dollár extra nyereség várható, amit az Internet hoz létre. Három trillió dollár, azaz 3.000.000.000.000 $, azaz háromezer milliárd dollár. Ez több pénz, mint amennyit el tud képzelni. Három trillió dollár, amelynek egy része az Ön vállalkozásán fog átfolyni. A kérdés csak az, hogy költségként vagy nyereségként?

Ezt hívom lehetőségnek. Amire Önnek hangosan és világosan azt kell mondania: Lassan a testtel! Ennyire ez azért nem lehet egyszerű! Önnek teljesen igaza van! Pont ez az, amiért garantáltan érdemes végigolvasnia ezt a Kiáltványt, mégpedig mind a három részét! Mert a dolog NEM olyan egyszerű, mint amilyennek látszik! Igen, emberek fognak meggazdagodni, igen, mások tönkre fognak menni, de hogy min és hogyan múlik, hogy Ön melyik csoportba fog tartozni, az egyáltalán nem nyilvánvaló. Az egyik legfőbb oka annak, hogy az emberek többségét ez a lehetőség is el fogja kerülni, az az, hogy 100 emberből 98 el sem hiszi, hogy ez a hihetetlen fejlődés az Ő életének is lényeges része, a sikerének vagy bukásának, a jövőjének kulcsa lesz. Nem hiszik el... És én valahol megértem ezt. A legtöbben ugyanazért nem hiszik a lehetőségeiket, amiért a veszélyt sem veszik észre: mert a mindennapok gondjai maguk alá temetik őket, mert sokszor nincs idejük még gondolkozni sem. 100 emberből csupán 2 az, aki képes szakítani a régi mintával, és képes olyan új döntéseket hozni, amelyek révén esélyt ad magának arra, hogy egzisztenciálisan feljebb lépjen. Az élet megéri a harcot! Igaz a mondás: az élet túl értékes ahhoz, hogy rosszul éljük! Ráadásul igen rövid is ahhoz, hogy ne használjuk ki maximálisan a benne kapott lehetőségeket. Az élet kimondhatatlanul többet tartogat az Ön számára, mint amit a hétköznapok hajtásában, sokszor űzött rohanásában tapasztal.

Szabadok vagyunk, de sokszor mégsem élünk a szabadságunkkal. Szabadok vagyunk, de sokszor mégis remény nélküliek. Tele vagyunk lehetőségekkel, amelyek mind karnyújtásnyira vannak tőlünk, de amelyeket sokszor még megérinteni sem vagyunk képesek. A mi életünkben mindennek rendben kellene lennie, de... Vajon tényleg minden rendben van? A csupa nagybetűs ÉLET, amit még gyerekként vagy tizenévesként álmodott magának, vajon úgy néz ki, mint ahogyan a tegnapját, vagy akár a mai napját élte? És ha igen, a 365-ből hány ilyen napot él? Szabadok akarunk lenni! Szabadoknak kell lennünk! Az egyik legértékesebb, a szívünknek még az aranynál is drágább, a legmélyebb húrokat pengető szó, amit ismerek... ...az a SZABADSÁG! Ez az egyik legmélyebb vágyunk. Ez az, ami tudatosan vagy tudat alatt hajt és űz bennünket. Ez az a sóvárgás, a szabadság iránti vágyunk, ami újra meg újra tettekre, ha kell, küzdelemre, harcra sarkall minket. Ezért akarunk pénzt és sikert. Ezért fontos a befolyás, a hatalom. Ezért harcolunk, ezért küzdünk. S a világ, amelyben élünk, jól tudja ezt. A világ tudta, hogy szabadságra vágyunk, hát üzletet kínált nekünk. Szabadságot ígért, de cserébe elkérte a munkánkat, a teljesítményünket, az időnket, és még többet is... A világ megszabta a feltételeit, és mi elfogadtuk azokat. Azt mondta, hogy ha szolgáljuk őt néhány évig, akkor szabadok leszünk! Azt mondta, hogy ha belehúzunk, hamarabb szabadok lehetünk!

Azt mondta, hogy csak még egy kis erőfeszítés, és elérjük, amit szeretnénk. Ön elérte? A baj az, hogy a világnak igazából nem érdeke szabadon engedni bennünket! Szüksége van a munkánkra, szüksége van a rabszolgáira, szüksége van Önre! Nem szívesen engedné el... Így hát azt mondja, hogy

„Már nincs sok hátra! Még egy kis erőfeszítés, még egy kis igyekezet, és SZABAD leszel!” Ezt mondja egészen addig, amíg elhisszük, aztán egyszer csak változtat a hangján, és azt mondja: „Sohasem leszel szabad, te kis féreg! Elszúrtad, tehetetlen vagy, sohasem viszed semmire, úgyhogy takarodj vissza dolgozni és örülj, hogy esténként még nézheted a tévédet!” Ismeri ezt a hangot? Hallotta már? A világ hazudik!

A világ azt mondja, amit Önnek hallania kell ahhoz, hogy megmaradjon az „önkéntes” rabszolgájának! A világ azt mondja, amit Önnek hallania kell ahhoz, hogy ne tegyen fel kérdéseket, hogy naiv reménnyel, vagy csendes elkeseredéssel, de szaladjon tovább a mókuskerékben. A legtöbben a saját magunk által választott, de legalábbis csendes beletörődéssel elfogadott rendszer foglyai vagyunk. Semmivel sem szabadabbak, mint az őseink, akik arccal a sárban éltek, és csizma taposott a nyakukon. A mi nyakunkon nem tapos csizma, nincs is rá szükség. Mi önként hajtjuk a nyakunkat az igába, sőt... Mi vagyunk azok, akik a szabadság vak reményében nemcsak életben tartjuk, de védelmezzük is azt a rendszert, amely csillogó ígéretekkel, felszínes szórakoztatással és demagóg felkiáltásokkal semmi egyebet nem tesz, mint rabszolgasorba hajt minket. Hát nem vette észre? Az átlag vállalkozó ma évi 14 héttel dolgozik többet, mint 40 évvel ezelőtt! 14 hét az rengeteg idő! 14 hét, az heti 10.7 óra többletmunkát jelent. Ez napi 2 óra plusz! Ha rendesen 5-ig dolgozna, most 7-ig dolgozik... És ez „csak” az átlag. Mi történik a világunkkal? Mi történik az életünkkel?

A világ és a vállalkozói élet GYÖKERESEN megváltozott! Az emberek ma sokkal elfoglaltabbak, mint eddig valaha a történelem során. Minden felgyorsult, bonyolultabb és átláthatatlanabb lett. Az élet egyre inkább egy ádáz versenyhez kezd hasonlítani. A ma vállalkozója állandóan elfoglalt, mindig dolga van, és amikor megáll, akkor is elintézetlen feladatok tömege szorítja a pihenését. Igyekszik lépést tartani a világ ütemével, de ez egyre nehezebb. A remélt eredmények, de sokszor csak egyszerűen a kényszer miatt, őrült mértékű elfoglaltságba hajszoljuk magunkat. A céljainkért, vagy csak egyszerű kényszerből, feláldozzuk az időnket, és sokszor a családunkat, az egészségünket is! Tapossuk a vizet, és habár a felszínen maradunk, nem jutunk sehova. Egyre több feladat, egyre reménytelenebbül terheli a vállunkat, és bár mindent megteszünk, a tennivalók sora mintha sohasem szűnne, sőt, megállíthatatlanul gyarapodni látszik.

Mindeközben nem „csak” a családunk, az egészségünk és a kedvteléseink a tét. Ha nem találunk kiutat az ördögi körből, nem csak ezek esnek áldozatul, hanem a sikerünk, a pénzünk, és azok a tervek és álmok is, amikért egyáltalán belekezdtünk. A teljes meghiúsulás a tét! Az átlag vállalkozó napi 12 órát dolgozik, sokszor minden reális remény nélkül arra, hogy belátható időn belül kiszabaduljon ebből a mókuskerékből. Azért kezdünk bele egy vállalkozásba, hogy jobb életet élhessünk, s mindeközben a vállalkozás sokszor felemészti magát az életünket. Alig marad időnk azokra, akiket a leginkább szeretünk, a gyerekeink nélkülünk nőnek fel, gyorsabban, mint hittük, a párunk csak hébe-hóba lát minket, és akkor is csak egy gondterhelt embert talál. Nem emlékszünk már rá, hogy mikor ültünk le utoljára kényelmesen és lustán elolvasni egy jó könyvet, a hobbink már csak emlék...

Az élet elmegy mellettünk! Mi ezt nem akarjuk! Nem akarjuk sem Önnek, sem magunknak! Hányszor szedte már össze magát azzal a reménnyel, hogy csak most kell egy kicsivel többet dolgozni, és azután majd több ideje lesz élni? Hányszor vágott már bele egy újabb embertelen vesszőfutásba csak azért, hogy utána egy kurta kéthetes nyaralást követően ugyanazt az őrületet kelljen folytatnia? Mit gondol? Tényleg elegendő még jobban belehúzni, s változatlanul ugyanazt, csak TÖBBET csinálni ahhoz, hogy az élete megváltozzon? Tényleg hisz ebben? Én nem hiszek. Én abban hiszek, hogy ha ugyanazt teszi, annak ugyanaz lesz a következménye is. Abban hiszek, hogy azok a döntések juttatták Önt oda, ahol most van, amiket 3-5, vagy akár fél évvel ezelőtt hozott meg. Abban hiszek, hogy ha nem változtatunk, akkor maguktól a dolgok csak rosszabbra fordulnak. Abban hiszek, hogy ha makacs következetességgel – és egy bizonyos vaksággal – megismételjük a hibáinkat, akkor rendkívül NAIVNAK kell lennünk ahhoz, hogy jobb eredményeket várjunk. A legtöbb vállalkozó egyfajta felszínes éberséggel csak a felszínét vakargatja annak a problémának, ami miatt nem tud kilépni az ördögi körből! A legtöbben abban a hitben, hogy mindent megtettek azért, hogy naprakészek legyenek, teljes következetességgel újra meg újra megismétlik a hibáikat! Mi nem akarunk tovább részesei lenni ennek a rendszernek! Mi kiszállunk! Kiszállunk az őrületből, a mókuskerékből, a csapdából, amely hiú remény után csalódást és újabb hiú reményt ébreszt, hogy csak fussunk, fussunk tovább anélkül, hogy komolyan elgondolkoznánk, így vajon valaha célba érhetünk-e. A legtöbben nem a megfelelő dolgot csinálják, rendíthetetlen kitartással és makacssággal, szinte a vérüket adva. Ebből elég!

A sok munka, az állandó elfoglaltság, a nagy eltökéltség a mai világban NEM garantál semmilyen eredményt! Taposni a vizet, bármilyen erőfeszítéssel tesszük is, nem juttat minket célhoz, hacsak ez a cél nem a puszta ideig-óráig való túlélés. Az erőfeszítés nem egyenlő a hatékonysággal, és egyáltalán nem egyenlő a naprakész tudatossággal!

A víz taposása helyett úsznunk kell, mégpedig egyre jobban, egyre ügyesebben! Úszva könnyebb, és még haladunk is... Sőt! Úszva felkapaszkodhatunk az alattunk újra meg újra elhömpölygő hullámok egyikére is, és ezt meglovagolva gyorsabban és messzebbre juthatunk, mint azt amúgy valaha is lehetségesnek hittük volna! Nem elégedhetünk meg azzal, hogy csak egyszerűen keményebben próbálkozunk, hogy egyre többet hajtunk, hogy szüntelenül csak tapossuk a vizet. Mi kiszállunk. És Ön? Képes még hinni egy élhető életben? Én igen, de... Ehhez váltani kell! Tudja a kiutat ebből az őrületből? Nem, az Internetmarketing önmagában nem oldja meg ezt a problémát!

Egy sokkal alapvetőbb kérdésről van szó, mint amit bármilyen instant válasz megoldhatna! A egész világunk van átalakulóban! Szép lassan, csendben MINDEN megváltozik, és valójában már meg is változott. Az élethez, a munkához, a célokhoz való alapvető hozzáállásának kell megváltoznia ahhoz, hogy kiutat találjon! A mai világ a legtöbbünknek azon a módon, ahogyan eddig próbáltuk, NEM engedélyezi a sikert! Egy jó része annak, amit az eredményes vállalkozásról, a lehetőségeinkről igaznak tartottunk, mára már nem igaz!

Újra kell tanulnunk sok mindent. Képesnek kell lennünk felismerni azokat a trendeket, amiket meg lehet lovagolni, és amelyeken hajózva hihetetlen sikereket érhetünk el, de amelyeket elkerülve csak a saját reménytelen kapálózásunk marad! Mint egy hatalmas hullám, amit néhányan meglovagolnak, de amely a többség alatt egyszerűen továbbgördülve sorsára hagyja a vízben taposó tömegeket. Sőt, néhányakat, akik rossz helyen vannak rossz időben, maga alá is temet. Önnek mi a terve? Hogyan fogja levetni a láncokat? Hogyan fogja megtalálni a megfelelő hullámot? Hogyan fog fellendülni rá? Biztos, hogy egyedül akar szembenézni ezzel a jövővel?

Egy mai vállalkozás új felkészültséget, rendkívüli rugalmasságot és képességet követel a gyors és hatékony cselekvésre! Mi erre akarjuk Önt képessé tenni. Máról holnapra? Nem... De folyamatosan és nagyon is valóságosan! Van egy olyan alaptétel, amelyet visszhangoznom kell még: Az első, és talán a legmeghatározóbb tényező az az, hogy a világ tényleg változik. Ebben a változásban teljesen felesleges ugyanazt még többet csinálni. Teljesen mindegy, hogy Ön milyen módokon és milyen eszközökkel, milyen hatékonyság növelő módszerekkel spórol időt, ha a megspórolt idővel ugyanazt csinálja, csak még többet. A probléma lényege nem az, hogy Önnek nincs elég ideje, hanem az, hogy nem azt csinálja az idejével, amit kellene, és ezért a feladatok nem fogynak, a cége nem megy előre, a dolgok sose készülnek el, a sziszifuszi munkák újratermelik magukat, és folyamatosan rabolják, rabolják, rabolják az életét. Önnek, nincs mese, mást kell csinálnia!

És ez teljesen független attól, hogy a világgazdaság most hogyan változik – bár erről is fogunk mindjárt beszélni –, hanem ennek elsősorban az Ön bátorságához van köze! Ahhoz, hogy felismeri-e, ez az Ön élete, az Öné és a családjáé, és hogy semmilyen külső konvenció, külső kényszer, vagy bármilyen megszokottság nem veheti el Öntől a felelősséget! Amely felelősség abban áll, hogy Önnek kell döntenie afelől, hogy mit kezd az életével! Nem, nincsenek olyan feladatok, amelyeket mindenképpen el kell végeznie! Van elég bátorsága ahhoz, hogy ezt kimondja?

Hadd segítsek: ez a probléma nem csak Magyarországon specifikus. A világ legnagyobb marketing-tanácsadói, a világ legsikeresebb üzletemberei mind erről beszélnek, erről a rendkívül intenzív időszakról, amely bizony komoly áldozatokat szed a világon mindenütt. A szindróma, az alapeset nagyon hasonló Magyarországon, Európában, Amerikában. Teljesítménnyel helyettesítjük az eredményességet, nagyobb igyekezettel a gondolkodást, nagyobb erőfeszítéssel a naprakészséget. Hadd tegyem fel ezt a kérdést: ha visszagondol a tegnapi, vagy akár a mai napjára, amit 8-10-12 óra munkával végigdolgozott, mi olyat tett, ami említésre méltó?

Mit tett, ami ténylegesen közelebb vitte az élete céljához? Tudom, hogy ez nem egy egyszerű kérdés – a legtöbbünknek nagyon nehéz rá jó választ adni. A legtöbben semmit sem tudunk felmutatni, ami igazán értékes lett volna. Persze, elvégeztünk jó néhány feladatot, persze, eloltottunk jó néhány tüzet, persze, fenntartottuk a vállalkozásunkat, persze, törekedtünk az előrelépésre, de tényleg történt valamilyen minőségi áttörés?

Tényleg azzal foglalkozott, amivel kell? Itt a lényeg, az alapvető feladat, az első pontban: Önnek különbséget kell tudnia tenni azok között a dolgok között, amelyek tényleg fontosak, és amelyeket tényleg meg kell csinálni, és azok között, amelyeket lehet, hogy egyszerűen csak el kell felejteni, amiket soha nem kell megcsinálni. A szokás, a környezetünk elvárása, az, hogy mindig is így csináltuk, nagyon erős bilincs lehet, amely megakadályozza abban, hogy elkezdjen nem csak többet, nem csak intenzívebben, nem csak minden áron időt spórolva, hanem végre mást csinálni. A következtetés, amit le kell vonnunk, hogy váltásra van szükségünk abban, ahogy vállalkozunk! Váltásra abban, ahogy a lehetőségeinkről gondolkozunk, ahogy megközelítjük és megragadjuk őket.

Mik azok a tényezők, amelyek ezt a váltást meghatározzák? Az első, hogy az üzleti környezet tényleg megváltozott. A jó hír az, hogy ez a változás a vállalkozóknak, többnyire a kis- és közepes vállalkozóknak kedvez a leginkább, illetve eleve a tehetséges, tettrekész embereknek. Rossz hír ez azért, mert egy csomó mindent el kell felejteni, ami egyszer igaz volt. Csomó mindennel, ami szokás szinten beidegződött és ránk ragadt, szakítani kell! Lássuk, hogy az üzleti környezet hogyan és miben változott meg! Nyugodtan és bátran kijelenhetjük, hogy a 21. század vállalkozása elég szűk helyre van beszorítva. Három nagy tényező szorítja a vállalkozásokat:

I. Az első beszorító tényező maga a folyamatosan gyorsuló változás Az Internet tényleg a feje tetejére állított mindent! A marketing területén egy újítás életciklusa fél-egy év. Annyi idő alatt válik elavulttá egy fejlesztés, amennyi a legtöbb embernek arra is kevés, hogy egyáltalán megértse, mi történt. Ha esetleg arra gondol, hogy ez a változás egy napon majd abbamarad, akkor hadd keserítsem el: az előrejelzések szerint ez a változás még egy jó ideig nem, hogy nem fog abbamaradni, hanem egyre inkább gyorsuló, egyre intenzívebb átalakulássá fog változni! Ha a mostani helyzet rázós Önnek, akkor bizony komolyan fel kell készülnie, mert ami ezután jön, az nem is mérhető ahhoz, ami eddig történt! Peter Trucker, a modern menedzsment-gondolkodás atyja, a következőt mondta: „A vállalkozások, abban a formában, ahogy most léteznek, nem fogják túlélni az elkövetkező 25 évet.” Tehát a mód, ahogy egy cég, egy vállalat működik, meg kell, hogy változzon ahhoz, hogy meg tudjon felelni a megváltozott körülmények követelményeinek! Arnold Becker közgazdász azt mondta, hogy alapvető változás várható a gazdaságban. Az egyik szorító tényező tehát maga a folyamatosan gyorsuló változás. Önnek ugyanazt csinálni ma, mint amit egy fél évvel ezelőtt csinált, lemaradást jelent, és ugyanazt csinálni, mint amit egy-másfél-két évvel ezelőtt csinált, az valószínűleg az üzleti élet perifériájára való kiszorulással egyenlő! Önnek lépést kell tartani azzal, ami történik!

II. A helyi és helyzeti előny megszűnése, és az ezeken alapuló hatalom elvesztése A második jelentős változás azzal kapcsolatos, ahogy a döntéseinket meghozzuk. Régen a hely és a helyzet volt előtérben. Tehát a döntéseinket aszerint hoztuk meg, hogy ki vagy mi van közel, ki vagy mi van olyan helyzetben, hogy nekünk a hasznunkra lehessen, illetve mi az ő hasznára lehessünk. Olyan embereket vettünk fel a vállalkozásunkba, akik közel voltak: rokonokat, az adott városból embereket. Olyan helyről vásároltunk, ami közel volt, kényelmes volt, elérhető volt. Azokkal üzleteltünk, akik közel voltak. Ez most, mára, alapvetően megváltozott! Ma már bárki, bárhonnan felvehet alkalmazottakat! Dolgoztathat indiai szakemberekkel egy virtuális vállalkozásban anélkül, hogy el kellene hagynia a belvárosi irodáját. Vásárolhat bárhonnan úgy, hogy a legjobb ajánlatokat megversenyezteti egymással, világszínvonalon, és néhány napon belül a postás hozza, amit megvett.

Bárkivel üzletelhet, akit csak el tud érni az Interneten, és ez mostanra az üzleti világ nagy többségét jelenti. Ha most azt mondja, hogy „Sándor, azért ez még nem ilyen általános…”, lehet, hogy Önnek nem általános, de a konkurensének már az! Lehet, hogy Ön azt mondja, hogy ezt még nem így csinálja, de az a cég, amely épp kiszorítja Önt a piacról, már így csinálja! A helyzet, a tény az, hogy a hely és helyzeti előny ma már semmit sem jelent. Az, hogy egy cég az egyetlen olyan cég a városban, nem jelent már számára monopóliumot. Sőt, valójában semmit sem jelent. A cégeknek régen hatalmuk volt a helyzeti előnyük alapján: ők voltak azok, akik ott voltak, akik azt a helyet megszerezték, és mellettük bárki már csupán másodhegedűs lehetett.

Mára ez a hatalom elveszett. Kik kapták meg ezt a hatalmat? Kérem, most nagyon figyeljen, mert ez a része a sztorinak az, ami Önnek nagyon kedvez!

1. Az egyik nagy csoport, amely a hatalmat megkapta, az az ügyfél. Az ügyfél foghatja magát, és az Interneten keresztül minden információt megszerezhet az adott cégről, a termékéről, mindenről. Szabadon döntheti el, hogy kitől vásárol, és kitől nem. Ahogy az előbb is említettem, világszínvonalon is megversenyeztetheti a cégeket, illetve azok kínálatát, megkeresheti a legjobb ajánlatot. Ön gyakorlatilag, mint vállalkozó, a világgal versenyzik! De legalábbis a nyelvterülettel. Miért jó hír ez? Azért, mert nagyon sok kis- és közepes vállalkozás eddig azért nem tudott labdába rúgni, mert nem tudott harcra kelni a multival, azzal, aki már ott volt a tűznél. Nem tudott hozzáférni ahhoz a helyhez és helyzethez, amelyben ugye a pénzt osztották. Ma már ez nincs így! Ma már a hatalom ott van, ahol teljesítmény, ahol tehetség, és ahol szolgálat van!

2. Ez a második hely, ahol hatalom van: a tehetséges embereknél, legyenek azok magánemberek vagy vállalkozók. Akár magánemberként is, ma már nem nyújt túl nagy biztonságot egy adott cég mellett való elkötelezettség. A mai cselekvőkész ember azt látja, hogy az Internet révén rengeteg lehetősége van. És ezen keresztül a tehetség, a cselekvőképesség korlátozatlan előnyt és hatalmat élvez!

III. A harmadik olyan tényező, amely nyomást gyakorol a 21. század vállalkozásaira, az a másolás A globalizáción, az Internet információs rendszerén keresztül, ha ma valaki kijön egy újdonsággal, az az újdonság holnapra a kiindulási alapja lesz a konkurenciának. A sikeres üzleti modellek másolása rendkívül egyszerűvé vált. És mindenki csinálja is. Bárkivel beszélek az ügyfeleim közül, akik fél évnél régebben vannak piacon, arról számolnak be, hogy körülbelül három hónap-fél év alatt a konkurensük minden piacvezető top módszert, megoldást lemásol.

Ez azért rossz hír, mert Önnek fejlesztenie kell. Gyorsabban kell fejlesztenie, mint valaha azelőtt! De ugyanakkor jó hír is, mert ha Ön fejleszt, ha előre gondolkozik, akkor mindig képes lesz a piac előtt maradni, hisz az Ön által fejlesztett újdonságok csak Önnél működnek ideálisan, mindenki másnál, aki lemásolja őket, csak egyszerű koppintások lesznek, amelyeknél úgymond „kilóg a lóláb”!

A fejlesztését nem a semmiből kell elkezdenie, hanem Ön is már működő, sikeres modellekből kiindulva léphet előre. Nyilván nem teszem jogossá a kopírozást az Ön esetében sem, a szerzői jogok védelme ezt nem is teszi lehetővé, nem etikus dolog, nem is erkölcsös, és amúgy sem igazán eredményes. Ugyanakkor a sok tanácsadó, a sok minta alapján, a tanultakat megfelelően adaptálva, bizony Ön is össze tud állítani egy tizedik eredeti megoldást, amelyben mindaz a tapasztalat és tanulság benne lesz, amit a sikeres minták elemzése során megszerzett.

Tehát a másolás a harmadik tényező, amely a modern vállalkozásokat szorítja. Hadd foglaljam össze: a folyamatosan gyorsuló változás volt az első, a második a hely- és helyzet-orientáltság eltűnése, és helyette az ügyfelek, illetve a tehetséges emberek hatalomra jutása, és végül a másolásnak, mint jelenségnek, az általános elterjedése. Mi az az alapvető váltás, ami szükséges ahhoz, hogy Ön lépést tudjon tartani?

A közgazdászok és marketingszakemberek nagyjából egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a mai világban egyetlen egy biztos dolog van, mégpedig az, hogy semmi sem biztos… Annak a fajta fejlődésnek a közepén, aminek részei vagyunk, nagyon nehéz megjósolni, hogy mit hoz a holnap. Éppen ezért az a fajta vállalkozás építési, tervezési modell, amit mindannyian tanultunk, már hátrányossá vált. Az a fajta gondolkodás, amelyben tervezünk, kitaláljuk előre, hogy mit fogunk csinálni, és aztán megvalósítjuk, hátrányossá vált azzal az új koncepcióval szemben, amit Önnek is fel kell ismernie, és magáévá kell tennie, ha lépést akar tartani. Az új koncepció úgy néz ki, hogy Ön a piacot figyelve érzékeli a lehetőségeket, és azonnal reagál rájuk. Tervezés és kivitelezés helyett érzékelés és reagálás!

Megváltozott a mód, ahogyan építjük a vállalkozásunkat. Ez az, amiről eddig is beszéltem: olyan módon kell működnünk, hogy figyeljük a piacunkat, monitorozzuk a környezetünket, követjük az ügyfeleink valós és pillanatnyi igényeit, figyeljük a konkurenciánkat, és olyan módon reagálunk, hogy az nekünk a legnagyobb előnyt hozza. Igazából mindössze két lehetősége van: a piac azonnali követése, vagy a piac vezetése.

Az utóbbi esetben Ön az, aki az előbbi tevékenységéből fakadóan meg tudja jósolni, hogy mi a leginkább életképes és piacképes, és így Ön az, aki ezt először meg is csinálja. Igaz, hogy azután, a másoláson keresztül, rövid időn belül mindenki követni fogja, de akkor is Ön az, aki a legnagyobb előnyt tudhatja magáénak. A mai világban, az Internet mellett, már nincs értelme ebben a magyar gondolkodásmódra annyira jellemző üzleti titoktartásban gondolkodni: „Nem árulom el az áraimat, mert akkor aláígér valaki…”

 

Az Isten szerelmére, ha nem árulja el az árait, akkor hogyan fog Öntől valaki is vásárolni?! Persze, valahol értem ezt a félelmet, de ez a defenzív gondolkodásmód épp, hogy csak a túlélésre, vagy már arra sem elegendő. Önnek offenzívvá kell válnia! Pro-aktívvá! Önnek kell a piac élén mozognia, Önnek kell diktálnia, megtalálnia azokat az igényeket, amiket esetleg nem árharccal lehet kielégíteni! Önnek kell váltania, alkalmazkodni ahhoz, ami ténylegesen van, és nem minden erővel életben tartani azt, ami már életben tarthatatlan, ami összeomlik, és össze is kell omlania. Úgyhogy itt öt rövid lépést tudok felsorolni, amit Önnek tennie kell:

1. Megfigyeli a piacot és érzékeli a lehetőségeket, a változásokat.

2. Amikor felmerül egy változás, egy lehetőség, akkor értelmezi azt. Rájön, hogy pontosan mi is az, amiről szó van.

3. Analizálja a helyzetet, a környezetet.

4. Döntést hoz.

5. Reagál és megvalósít.

Mindez nem egy hosszú tervezési folyamat, hanem adott esetben akár néhány nap leforgása alatt történik meg, és aztán máris az ötödik lépésnél tartunk. Ez ennek az új vállalat vezetési szisztémának a módja. Nem a hosszú tervezés, aminek az eredményét a tökéletesítést követően hibamentesen kivitelezzük, hanem a gyors érzékelés és a gyors reagálás! A régi modell persze nem így működött. Az tervezéssel kezdődött, de ma már erre egyszerűen nincs idő, és a hosszú tervezésnek nincs is értelme. Mire megtervezünk valamit, eltelik több hét vagy hónap, és ha mondjuk három éves tervet csináltunk: három év alatt a teljes környezet meg fog változni! Hogyan lehet három évre tervezni?

Nem tudom elképzelni! A japán vállalatok régen azt hangoztatták, hogy százéves tervük van… Lehet, hogy volt, de egy olyan világban, mint a miénk, nem tudom, hogy ennek mi értelme lenne. Én az ötéves, vagy a hároméves tervet sem igazán értem. Talán egy évre, ha tudok előre gondolkodni. Nagyon érdekes, az eBay ügyvezető igazgatója nyilatkozott úgy, hogy nekik hét napos stratégiai tervük van! Érdekes! Vagy például a Canon: 70%-a a bevételének olyan termékekből származik, amelyek két évnél fiatalabbak. Érdekes. Tehát az a modell, amiben nagyot tervezünk, egyre inkább életképtelenné válik. A tervezés alapján aztán megcsinálunk egy prototípust, azt kipróbáljuk, a kipróbálásnál mérünk, tökéletesítünk, és amikor tökéletes lett a termék, akkor megvalósítjuk. Erre ma már nincs idő! Mik azok az új alapelvek, amiket figyelembe kell vennie? Mik azok az új szemléleti vezérelvek, amelyek alapján Önnek stratégiailag gondolkoznia kell, ahogyan a piacon mozognia kell? Három nagy alapelvről beszélünk. Lássuk is rögtön az elsőt!

I. Csináld rosszul, de gyorsan! A gondolat nemrég még az volt, hogy tanuljunk eleget ahhoz, hogy aztán elkerülhessük a hibákat. Nem cselekszünk addig, amíg nem tudunk eleget ahhoz, hogy kiváló teljesítménnyel tudjunk cselekedni. Ez a hozzáállás ma már életképtelen. A mai versenyképes szemlélet inkább úgy néz ki, hogy „csináld rosszul, de gyorsan”! Ez az, ami életképes! Miért? Mert egy újdonság életciklusa, ahogy már említettem, olyan rövid, hogy mire Ön igazán megtanulja, addigra idejemúlttá válik. Amennyiben Ön tökéletesen akar csinálni valamit, az azt jelenti, hogy nem fogja csinálni, vagy mindig csak utolsóként fogja csinálni tökéletesen, és semmi haszna nem lesz belőle. „Bukj gyorsan!” Ez a másik kifejezés erre a szemléletre. Kicsit negatívabban van megfogalmazva, de én értem. A legjobb módja a tanulásnak a cselekvés!

Amikor valamit először csinál, akkor nyilván nem fogja olyan jól csinálni. Rosszul fogja csinálni, bukni fog, de nőni fog tőle, tanulni fog belőle, mégpedig nem elméletet, hanem gyakorlatot. „Bukj bölcsen!” A bukás gyakorlatilag elkerülhetetlen! Ha Ön nem bukik, akkor az valószínűleg azért van, mert nem csinál túl sok mindent. Lehet, hogy nem is csinál semmit! A legnagyobb hiba, amit el tud követni, az az, ha nem cselekszik, ha nem szerez tapasztalatot, ha nem lép a piac elé! Ha Ön perfekcionista, akkor bizony ez a modern világ nem kedvez Önnek… Ugyanakkor, ha megérti, hogy később, a nagy siker közepette, már senki sem fog emlékezni az apró kis bukásaira, akkor lehet, hogy Ön is bevállalhatja. Egyébként hadd jegyezzem meg, hogy – főleg az Interneten – a kutya se látja, hogy valami nem sikerült. Úgy értem, honnan is tudnák? Felrak egy weboldalt, ami nem hoz egy forintot sem. Ki látja ezt? Hogyan jönnének rá, hogy Ön bukott? Ön futtatott egy kampányt, amin valaki nem rendelt, és persze senki sem rendelt, de honnan tudják ők, hogy senki sem rendelt? Az bukása gyakorlatilag titok marad. Nem is tudom, mit kellene tenni ahhoz, hogy ez egy általános, társadalmilag ismert eseménnyé váljon…

Az emberek nem foglalkoznak Önnel! Se Önnel, sem mással, magukkal vannak elfoglalva, és semmi mással! Nyugodtan bukjon! Nyugodtan csinálja rosszul, de gyorsan! Csinálja, tanuljon belőle, és az alapján, amit csinált, már tudni fogja, hogyan kell változtatnia ahhoz, hogy egyre tökéletesebb és ideálisabb megoldást találjon. Megjegyzem, hogy mire tökéletesítené, addigra idejétmúlt lesz, és valami újat kell megint rosszul, de gyorsan csinálnia…

De ez működik! Ez az, ami növekedést hoz, amivel pénzt lehet keresni. Az elméleti molyolással és a tökéletességre való készüléssel Ön nincs is a piacon! Úgy értem, a színdarabnak vége, mire Ön kilép a színpadra! Az emberek már hazamentek! II. A második pont így hangzik: a cselekvés világosságot és tiszta megértést eredményez. Régen ez úgy hangzott, hogy a dolgokat jól át kell gondolni, adatot kell gyűjteni, elméletileg mindent a helyére kell rakni, és ilyen módon tiszta és világos megértésünk születhet az adott helyzetről, s tudhatjuk, hogy mit kell tenni. Ez ma már nincs így. Amikor Ön cselekszik, akkor látja meg igazán helyzetet, akkor kap tapasztalati tudást. Van itt még egy tényező: a túl nagy, felesleges tudás sokszor lebénítja az embert. Annyi mindent tud, hogy összezavarodik tőle.

Ebben a „csináld rosszul, de gyorsan” korban sokkal hasznosabb, ha Ön csak azzal az információval rendelkezik, ami ahhoz kell, hogy meg tudja tenni a következő lépést. A háttértudása legfeljebb akkora, hogy lássa a nagy képet, hogy el tudja helyezni magát benne, hogy tudja, honnan és hova kell eljutnia, de igazából, részletesen csak az a tudás fontos, ami alapján most kell cselekednie. Lépésről lépésre kell haladni! A mi oktatási rendszereink mindig is ezt az elvet követték, de ahogy a kor változik, egyre inkább ezt az igényt akarjuk és kell is kielégítenünk az oktatás területén. A cselekvés világosságot és tiszta megértést eredményez.

A legnagyobb cégek, amelyek az elmúlt években a legnagyobb sikereket tudták maguk mögött, nem azzal a koncepcióval lettek sikeresek, amivel indultak! Például a Paypal. A Paypal sose akart egy fizetésközvetítő rendszer lenni, de ezzel lett milliárdos cég. A kapott visszajelzések alapján a teljes koncepciójukat megváltoztatták. Ha nem cselekedtek volna, és nem jöttek volna a visszajelzések, akkor honnan tudták volna, mi az, amit csinálni kell? Albert Einstein mondta, hogy semmi sem történik, amíg valami meg nem mozdul. A legtöbb embernek a legnagyobb kihívás ez: megmozdulni. A legtöbb ember vállalkozó cselekvése a tervezgetésben, az álmodozásban, a molyolásban merül ki! Ennek sok oka lehet, s az egyik talán az, hogy félnek a bukástól. Erről már az előbb beszéltem: az üzleti bukásnak manapság már nem nyilvános megszégyenülés a következménye.

Senki sem tud róla! Hadd jegyezzem meg, hogy ha kiválóvá akar válni a saját piacán, ha piacvezetővé akar válni, akkor ennek az egyetlen módja az az, ha kipróbál olyan dolgokat, amiket mások nem. Elbukik bennük, de olyan tapasztalatokat szerez, amelyeket mások nem, és ezzel bizony képes lesz piacvezetővé válni! Hadd mutassak néhány olyan gyakorlati lépést, amik ebben a modellben hasznosak!

1. Önnek kell, hogy legyen egy általános képe arról, hogy hova akar eljutni!

2. Látnia kell, mi pillanatnyilag a legnagyobb lehetősége! Melyek azok a gyümölcsök, amelyeket a legkönnyebb leszakítani?

3. Képzelje el, hogyan nézne ki egy eszement nagy siker! Hogy lássa, merre kellene indulni. Hogy a tetteinek legyen orientációja.

4. Írja le a kétségeit! Ez nem a negatívumról szól, hanem arról, hogy amikor esetleg megkapja rájuk a választ, akkor be tudja őket azonosítani, hogy „Oké, volt egy kétségem, megvan rá a válasz!”

5. Találjon segítő információt! Végezzen kutatást, tanuljon, amennyit csak tud, az adott területről! Nem hosszú hónapokra gondolok, hanem spontán felkészülésre, amely elegendő információt ad Önnek ahhoz, hogy képes legyen cselekedni.

6. Keressen működő mintát! Keresse meg azokat a vállalkozásokat, amelyek az Ön területén a legsikeresebbek! Az ügyfeleinknek több olyan forrást is tudunk mutatni, amelyeken keresztül megtalálhatják a világ legsikeresebb cégeit egy adott területen. Így láthatják, hogy most világszínvonalon melyik értékesítési weboldaltípus a leghatékonyabb, melyiknek legjobbak a konverziós arányai, melyik bonyolítja a legtöbb forgalmat; megtudhatják, hogy melyik hírlevél feliratkozási lehetőség működik a legjobban; melyik microsite működik a legjobban; milyen blog témák, blog struktúrák működnek jól – ezeknek mind megvannak a forrásai, amelyek gyakorlatilag ingyenesek.

7. Találja meg a legalacsonyabb költséggel működő indulási módot, amivel elindulhat és tesztelhet! Ez lehet többféle: lehet, hogy Önnek már van egy működő weboldala, aminek van látogatottsága – erre a webdomainra feltehet egy új koncepciót, és azonnal tesztelheti. Lehet, hogy átkattintás alapú hirdetéseket futtat, stb. Ennek sok módja van, cégtől, vállalkozástól, piactól függően változhat.

8. A nyolcadik lépés, hogy ténylegesen induljon el, és teszteljen! Kapjon visszajelzéseket!

9. A kilencedik, hogy dokumentálja, ami történik!

10. Kezdje elölről! Azaz a folyamatos tökéletesítés az, amin keresztül az eredményei optimalizálódnak. Ha ezt életstílussá teszi, akkor Ön mindig vezetni fogja a piacát!

III. Építés, és folyamatos mérés. Ennek a régi modellje úgy nézett ki, hogy először épít, és utána mér. Ehelyett most épít, és folyamatosan, azonnal mér, s a mérés alapján változtat. Nem állít fel egy tökéletes rendszert, amit utána majd optimalizál, hanem elindít valamit, amit azonnal, a mérési eredmények alapján optimalizál. Mi itt az alapgondolat? Az, hogy Önnek értenie kell a piacát! Olyan hihetetlen nagy a konkurencia, olyan nagy a kínálat, olyan sokan próbálnak fókára vadászni, hogy ha Ön nem pont azt mondja a célközönségének, amit mondania kell, akkor esélytelen. Úgyhogy értenie kell a piacát! Hogyan értheti meg a piacát?

1. Az első az analitika, a statisztika, és a statisztikák helyes értelmezése. Erről rengeteget tudunk beszélni, számos olyan statisztikai eszköz van, amit használhat, ingyenesek is, kiválóak. Például a Google Analitics-e, amivel Ön választ kaphat arra a kérdésre, hogy mit csinálnak a látogatók az Ön weboldalán. Hol mennyi időt töltenek, honnan érkeznek, hova mennek el, hol mennek el, mit néznek meg, mit nem. A mit kérdésre kap tehát választ. 2. A következő, ami a piac megértésével kapcsolatban létszükséglet, az az, hogy Önnek meg kell értenie a vevőjének a döntéshozatali folyamatát! A vásárlás többnyire egy spontán, vagy legalábbis viszonylag egyszerű döntésnek tűnik. De ez nem így van! Minden vásárlási döntés egy többlépcsős folyamatnak az eredménye. Ha Ön érti ezt a folyamatot, akkor meg tudja találni benne azt a pontot, ahol a legegyszerűbben és a leghatékonyabban tud befolyást gyakorolni – olyan értelemben, hogy a vásárlási döntést a maga oldalára állítja. Lássuk, mik az elemei a tipikus vásárlási döntéshozatali folyamatnak!

1. Az első, a felismerése egy nyereségnek vagy egy problémának. A látogató rájön arra, hogy az Ön oldalán, vagy az adott termékkel kapcsolatban van valamilyen nyereség, vagy van egy probléma, amire megoldást kell találnia.

2. Ha ez megvan, a legtöbben kutatni kezdenek. A legtöbben ma már nem úgy vásárolnak meg egy terméket, hogy bemennek az első boltba, és megveszik. Még akkor is, ha valaki offline vásárol, nagyon sokszor előtte online végez egy kutatást. Megnézi, hogy milyen ajánlatok léteznek. Mennyiért lehet ilyen tévét venni? Hol lehet ilyen tévét venni? Mi van, ha külföldön veszem meg? Egy kicsit is tapasztaltabb Internetező az egész világgal meg tudja Önt versenyeztetni!

3. A harmadik a finomítás és a visszatükrözés. Ez valójában azt jelenti, hogy látta az érdeklődő az összes ajánlatot, és gondolkozik rajtuk. Megpróbálja előkészíteni a döntést.

4. A negyedik – és ez olyasmi, amire olyan nagy hangsúlyt még nem fektet a marketingvilág –, hogy megnézik, mások mit gondolnak arról a termékről vagy arról a cégről. Ez a nem szerkesztett vevővéleményekről szól: amikor az oldal alján ott van, hogy „Mondja el a véleményét erről a termékről!” És csillagozni lehet: egy csillag – pocsék, két csillag – elmegy, három csillag – jó, négy csillag - kiváló, tökéletes. Aztán pedig le is írják, hogy mit gondolnak: „Megvettem, szuper!” Elektrotechnikai termékeknél szokták ezt alkalmazni: „Ez a fényképezőgép oké, kipróbáltam, és tökéletes!” vagy „Ezt használtam, és egy nagy szemét!”, stb. A tapasztalat az, hogy azok a weboldalak, amelyek ilyen vevővéleményeket futtatnak, nagymértékben növelni tudják az eladásaikat. De, akár futtat ilyen véleményezési lehetőséget, akár nem, a vevője kíváncsi lesz ezekre.

5. Az ötödik lépés a döntés. Hogy mit vesz és, hogy megveszi. Valójában ez még nem maga a vásárlás! Mert az Interneten elég gyakori, hogy egy vásárlást elkezdenek, de nem fejeznek be. Azt hiszem, 60% a kosár elhagyási ráta. Azaz, megtöltjük a bevásárlókosarat, és otthagyjuk a Tescóban anélkül, hogy kifizettük volna. Ez ugye a hagyományos világban ritkán fordul elő, de az Interneten gyakran. Tehát lehet még akadályozó, visszatartó erő a vásárlás közben is.

6. A hatodik maga a vásárlás.

7. A hetedik, amikor újra átgondolja, hogy jól csinálta-e. Itt a pénzvisszaigénylések, vagy a kártyaterhelések visszavonása lehet a kockázat. Amit Önnek érteni kell, az az, hogy ha meg akarja előzni a konkurenciáját, akkor nem a folyamat végére kell összpontosítania! Az általános tanács az, hogy ha el akar adni, akkor a vásárlási folyamatnak azon a pontján kell erősködnie, ahol a döntés történik – az ötödik pontnál, vagy legalábbis a harmadik-negyediknél. Az ennél sokkal sikeresebb koncepció az az, amikor az első két pontra összpontosít!

A probléma felismerésére, a nyereségre, illetve a kutatásra. Ez az a két pont, ahol még nincs nagy árharc, ahol még nincs nagy konkurenciaharc. Ez az a két pont, ahol Ön lehet az első! És ha valakinek Ön az első, akkor Ön az, aki a vásárlási kritériumokat megszabhatja! Ön az, aki megtanítja a vevőnek, hogy mi alapján kell választania! Ha ezt ügyesen teszi – persze, nem hazudhat ezen a szinten –, akkor úgy állíthatja fel ezeket a kritériumokat, hogy az Ön terméke legyen az, amely adott ár-érték mellett a legjobban megfelel ezeknek.

Adott esetben az Ön terméke lehet az egyetlen, amely teljesíti ezeket a kritériumokat! A másik pedig az, hogy ha Ön volt az első, és Ön volt az, aki a legtöbbet segített egy vevőnek, akkor az a vevő Önbe lesz „szerelemes”, és már nem is akar máshova menni. Vagy, ha megy is, akkor is Önhöz fogja visszahúzni a szíve. Amit talán még meg szeretnék említeni, hogy ebben a felmérésben, az analitikában, a piac megértésében, számtalan olyan zseniális eszköz áll az Ön rendelkezésére, amely a mit és a miért kérdésre egyaránt választ tud adni.

3. Miért jön valaki az Ön weboldalára? Nagyon fontos különbséget tenni a kettő között: Mit csinálnak a vevői az Ön weboldalán, vagy általában az Interneten? – ez egy kérdés. De ahhoz, hogy igazán ki tudja őket szolgálni, a másik kérdésre, a miértre is tudnia kell a választ! Miért jön valaki az Ön weboldalára?

Az ügyfeleinknek tudunk mutatni olyan, továbbra is ingyenesen használható szoftvereket, amelyek hihetetlen belátást engednek ezekbe a kérdésekbe. Például létezik egy olyan szoftver, amely teljesen ingyenesen egy négy kérdésből álló kérdőívet töltet ki a látogatóival. Négy olyan kérdést tesz fel, amelyek alapján Ön világosan láthatja, hogy az illető miért jött a weboldalára, elégedett volt-e azzal, amit ott talált, mi tetszett neki a legjobban, és mi nem tetszett neki. Ez alapján Ön a saját célját, amiért a weboldalt csinálta, hozzáigazíthatja a célközönségének a céljához! Ugye, ha a kettő nem találkozik, akkor nagyon kicsi az esély arra, hogy igazi vásárlásról lesz szó.

Van egy olyan szolgáltatás is, amely videót készít az Ön weboldaláról, és hetente körülbelül százat ingyen is megkaphat. Száz látogatójának hetente a teljes látogatását felveszik. Nem a látogató arcát, hanem azt, amit a képernyőn csinált: mire kattintott rá, mit mennyi ideig nézett, stb. Így Ön végignézheti egy látogatójának a teljes útját a weboldalán. Ugyanakkor hőtérképet is készítenek, amely megmutatja Önnek, hogy hol mennyi időt töltött a látogató, akár egy hosszú sales szövegnek melyik részén állt meg, hol állt többet, mi az, amin csak végiggördült. Láthatja, hogy hányan nézték meg az oldala alját, hányan húzták ide, húzták oda a gördítősávot – megértheti, hogy hogyan reagálnak az olvasói az üzenetére.

Aztán megtudhatja, hogy például a konkurenciája honnan kapja, milyen kulcsszavakra, milyen weboldalakról, a látogatottságát. Végezhet analitikát a konkurenciának az oldalán! Erre is tudunk eszközt mutatni. Demográfiai méréseket is végezhet: a célközönsége hol mozog, hol mennyi időt tölt, milyen összetételű látogatottság van egyes oldalakon. Aztán meg lehet tudni azt is, hogy egyes kulcsszavaknak milyen a vásárlási valószínűsége, azaz, ha egy kulcsszó alapján hirdet, akkor az annak a kulcsszónak az alapján kereső ember milyen valószínűséggel fog vásárolni. Stb., stb.

Rengeteg analitikai eszköz áll, akár ingyenesen is, a rendelkezésére, amelyekkel a vaktában lövöldözés helyett lézer pontosságú döntéseket hozhat, és olyan értékesítési rendszert állíthat fel, amely ennek a szemléletnek az alapján, amit most megmutattam Önnek, pontosan azt adhatja, amire a piacnak jelenleg szüksége van!

Ez a 21. század sikerreceptje! Ez az, amihez Önnek értenie kell! Ebben az egész koncepcióban számos olyan változás van, amely nem csak egyszerű módszertani váltás, nem csak arról szól, hogy Ön megtanul egy új módszert, vagy elolvas még egy e-bookot. Hanem arról szól, hogy Ön folyamatosan naprakész, hogy gyakorlatilag ráteszi a kezét a világ gazdasági életére, a világ marketingjének az érverésére, és a pulzusa szerint lép, akkor, amikor kell, hogy azt csinálja, ami adott időpontban a lehető legnagyobb eredményt hozza! S mindezt olyan könnyedséggel, hogy nem a lemaradottsággal való küzdés, hanem a piac vezetése lehet az egyetlen tét. Ennek a szemléletnek és ennek az eltökéltségnek az alapján készítettük el azt a támogatási programot, amelynek Ön azzal válik részesévé, hogy jelentkezett vagy jelentkezik a Profi(t) Képző Programra a www.profitkepzo. hu weboldalon!

Egy olyan tízhetes támogatásban van és lesz része, amely az alapokat fekteti le ahhoz, hogy annak a válságnak, amelynek részesei vagyunk, ne csak a fenyegetésével szemben legyen felvértezve, hanem a lehetőségeit legyen képes kihasználni. Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés, hogy része ennek a programnak, és tényleg csak arra bátorítom, hogy szánja rá az időt, hogy az érkező videóinkat, tanulmányainkat, a további hanganyagokat, ennek a Kiáltványnak a második és harmadik részét, amelyet az elkövetkező tíz hét során fog megkapni, meghallgassa, elolvassa, magáévá tegye. Ha valamikor eljött az ideje a naprakészségnek, akkor az most van!

 

Azt gondolom, hogy a felszínességnek és a lemaradottságnak sohasem volt itt az ideje, de ha ez igaz volt öt-tíz évvel ezelőtt, akkor még annyira igaz ma! Kérem, tartson velünk, legyen azok között, akik levetik magukról a láncokat, akik kihasználják az új kor új lehetőségeit, akik meghozzák a sokszor kényelmetlen, de aztán az igazi szabadsággal kecsegtető döntéseket!

                                                                        

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.